Felipe Emmanuel Ferreira színidirektor Milicára bízta, milyen énekszámmal akar bemutatkozni az előkelő közönségnek. Lehetett volna Bizet Carmenjéből valamilyen ária, vagy bármi más, ami a túlfűtött hangulatú, temperamentumos publikumnak megfelel, amilyen szerepben valóban önmagát adhatja a csodálkozó férfi és női tekintetektől kísérve.
Ő Mozart Varázsfuvolájához ragaszkodott.
Milica, a színésznők királynője, a királynők színésznője semmilyen rábeszélésnek nem engedett. Olyan volt, mint egy tűzgolyó, vagy inkább, mint egy vulkán. Keresztülfolyt mindenkin, aki útjába került. Messziről melengette az illető szívét, aztán kiégette, megbénította a testét. Amikor valaki már esze vesztéséig a hatalmába került, férfiasságában is megalázta, lelkét besározta. Milica maga volt a fátum. 
Számtalan álarca közül érdemes megemlítenem azt a hízelgő maszkot, amely tele volt – különösen a férfiak iránti – elismeréssel, tisztelettel. Kacér mosolyok sorozata egy időzített, csábító mozdulat, körbefordulás, csengő kacaj vagy gyengéd pillantás hódításaihoz ugyanúgy hozzátartozott, mint huszártiszthez az uniformis, szép virághoz a bódító illat. 
Tiszteltem Milicát mert ő is tiszteletben tartott engem. De nemtetszésemnek többször is hangot adtam, amikor kihívóan viselkedett, amikor testét kokettálásra használta. Úgy mosolygott a brazil főurakra, ültetvényesekre, hogy azok szinte eszüket vesztették. Csak a tradíció, a jó ízlés és a feleségek szemvillanásai tartották vissza őket attól, hogy randevút kérjenek. Milica azonban próbára téve minden boszorkányos varázsát, elérte, hogy egy-két tea- vagy kávéültetvényessel, tanácsossal mégis találkozzon. Az igazsághoz hozzátartozik: néhány esetben én magam kértem meg, hogy olyan előkelőségekkel jöjjön össze, akiknek döntései segíthetnek esetleges terveim megvalósításához. 
Kacérsága fölött ilyenkor kénytelen voltam szemet hunyni. Egyszer így vigasztalt:
– Ezután is hajlandó leszek úgy viselkedni, mintha a feleséged volnák…
 – …volnék… – javítottam ki gyorsan a nyelvi hibáját. 
– Persze… volnék… – nyugtázta. – Titokban mégis kénytelen vagyok meghódítani őket, mert olykor te is ezt kívánod, másként pedig igen kedvemre való a dolog. Tudod, színésznő vagyok, csak a szerepemet játszom. 
 Felipe Emmanuel Ferreira színidirektort Milicának nem volt nehéz becsalnia lepkehálójába. Noha a riói előkelőségek fogadásain mint férj és feleség jelentünk meg, Felipevel titkos légyottokon találkozott valamilyen jó szerep reményében. Mielőtt Milica testi, szellemi és lelki tüzével az igazgató teljes lényét elhamvasztotta volna, elkerülhetetlenné vált a premier. 
– Lidérces álmom volt az éjszaka – panaszkodott előtte Milica. – Minden olyan volt, mintha a valóságban történt volna. Egész éjjel hánykolódtam az ágyban. Az óceán partján feküdtem a meleg homokban, és hatalmába kerített egy nagyvilági ér-zés. Jó volt hallgatni a hullámok csobogását. Éreztem, hogy mindennek és mindenki-nek én vagyok a parancsolója. Nem sokáig tartott. Megjelent egy törpe ember, és ál-lati hangon elkezdett üvölteni. Amikor látta, hogy halálra rémültem, azzal próbált megnyugtatni, hogy ő egy csodálatos hangú operaénekes. Aztán ismét artikulátlan hangokat adott ki magából. Hiába fogtam be a fülem, áthatolt rajta. 
– Szegénykém!
– Egy szamár üvöltése ahhoz képest tényleg zene lehetett. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ez nem igaz. Kinyitottam a szemem, és éreztem, hogy a valóságban vagyok, és az teljesen másképpen néz ki.
Együttérzésemről biztosítottam. Felmerült bennem a kérdés. Az álma véletlenül nem a közelgő színházl fellépésével áll kapcsolatban?

Nem mindenki ismeri Mozart Varázsfuvoláját, amelyben az Éj királynője négy-öt percig énekli felejthetetlen áriáját. Ahhoz, hogy megértsük Milica kudarcát, nemcsak erőtlen hangját kell okolnunk. Kiragadott az ismeretlenből valamit, amit nem tudott megfelelően interpretálni. 
Miről szól az opera? 
Tamino herceg, egy óriáskígyó elől menekül. Az Éj királynőjének három udvarhölgye megöli a kígyót, majd elsiet. Amikor Tamino felocsúdik, a madártollakkal ékesített Papegenót, a madarászt látja maga előtt, aki magára vállalja a hőstettet. A három udvarhölgy ezért azzal bünteti meg, hogy lakatot tesz a szájára. Az Éj királynőjének a lánya, Pamina, egy gonosz varázsló fogságában van. Tamino vállalkozik a kiszabadítására. Egy varázsfuvolát kap, amelynek hangja képes lecsillapítani a leggonoszabb szenvedélyeket is. Papagenónak egy harangjátékot adnak, amely megvédelmezi a veszélyektől.
Tamino egy öreg paptól megtudja, hogy Sarastro valójában nem rabló, hanem a szeretet és a bölcsesség templomának főpapja. Templomába pedig nem lehet belépni olyannak, akinek a szívében harag vagy bosszú van. Tamino és Pamina egymásra talál. Szökés közben elfogják őket. Sarastro kész megbocsátani. A próbák csarnokába vezeti őket. Tamino ekkor tudja meg, hogy Sarastro a királylányt azért rabolta el, mert meg akarja menteni lelkének tisztaságát gonosz anyjától, az Éj királynőjétől. A próbatételeken a varázsfuvolának és állhatatos szerelmüknek köszönhetően épségben túljutnak. Ekkor azonban az Éj királynője három udvarhölgyével megtámadja Sarastro birodalmát. A küzdelem azonban nem tart sokáig, a támadók villámlás és mennydörgés közepette eltűnnek az örök éjszakába. Felragyog a Nap, és Sarastro templomában összegyűlnek a papok. Főhőseink együtt ünneplik a világosságot, amely messzire elűzi a gonoszságot és a bűnt. 
Csak kétszer mertem említést tenni arról, hogy véleményem szerint ez az ária más kvalitású énekesnőt kíván. Milica dühében még nyíltabban találkozott a direktorral, és exhibicionista módon beszélt kialakult kapcsolatukról. Tudtam, hogy mindössze kétszer próbált a színpadon. Magamban úgy vélekedtem, hogy vékonyka cérnahangja egy hangulatos baldachinos ágy kellős közepén és azon túl is pompásan érvényesült volna. E hatalmas térben azonban úgy veszett el ereje, tónusa, minden árnyalata és csengése, mint az óceánba dobott kavics. 
 Napokkal a premier előtt hatalmas táblákon hirdették, hogy Milica Sabin világhírű európai operaénekes a Brazil legény című operaelőadás végén bemutatkozik rövid műsorával. A jegyek elkeltek, de valójában nem lehetett tudni, hogy a brazil opera vagy éppen Milica miatt. A Brazil legény című opera nagyon elhúzódott. A felvonás közötti szünetek hosszúk voltak. Az idő Brazílában nem számít. Az előkelő színházi társaság a szünetben kellemesen töltötte az időt, a bárban iszogatott, netalán üzletkötésekre is kiváló alkalom nyílott.
Néhány hónapi ott-tartózkodásunk alatt sokan megismerkedtek velünk. Inkább csak ők és hozzátartozóik maradtak. 
Milica olyan volt, mint, aki csak tátog egy néma filmben. A zenekar egyre halkabban játszott, gyengécske hangja néha felerősödött, de a zenével nem került kellő összhangba.
Nem tört ki taps a produkció végén, a közönség némán meredt a semmibe, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve Felipe Emmanuel Ferreira bement a színpadra, és portugálul valami olyasmit mondott, hogy az énekesnő sajnálatos módon az itteni klímához még nem tudott alkalmazkodni. Európa-hírű ugyan, de most elvesztette a hangját, csak az önök kedvéért próbált meg énekelni, hogy ne csalódjanak benne, lássák őt. Nagy megerőltetetést jelentett számára, hiszen lázas beteg. Ez a monológ fellelkesítette a közönséget, felállt és hosszas ünneplésben részesítette. Miközben mindketten hajlongva köszönték meg a tapsot, fokozatosan kihátráltak a színpadról.
Milcia karrierjében ez volt a legnagyobb kudarc, pedig még el sem kezdődött a pályafutása. 

Oldal: Rio de Janiro VI. r.
Remenynyujtogato.hupont.hu - © 2008 - 2024 - remenygyujtogato.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat