Elérkezett a hangverseny és a jótékonykodás estéje.
Luzenbacher professzor szívhez szóló megnyitót tartott. Ha olyan érzelmes típus lettem volna, mint egy-két Tante, aki könnyeit törölgette, elmenekültem volna a szégyentől. Mégis szerettem volna világgá kiáltani: “Hölgyeim és uraim! Ne higgy-enek nekünk! Bocsássanak meg. Csak a zenét hallgassák, de ne adományozzanak, mert becsapjuk Önöket!” Nyilván senki nem hitt volna nekem. Így azonban mindenki segíteni akart, hiszen ezért jöttek.
Augusta kisasszony könnyedén, nagy átéléssel adta elő Chopin és Schumann da-rabjait. Az egyes művek között csak rövid szünetet tartott. Nem állt fel, hogy megtap-soljuk. Majdnem egyórás csodálatos muzsikálás után hajolt meg száz főnyi közönsége előtt. Hatalmas ovációban és vastapsban részesítették. Augusta élvezte, ugyanakkor irult-pirult.
Luzenbachertől két hatalmas, díszes fonott kosarat kaptunk, amelyeket Szigfrid és Friedrich vitt körbe.
Legelőször Augusta kisasszony ajánlotta fel briliáns nyakékét. Ezután hullottak a nyakláncok, aranygyűrűk, karperecek, fülbevalók, brossok, amerikai dollárok, svájci frankok… Korábban két őrzőmnek adtam 500-500 dollárt, hogy látványosan helyezzék el a kosárban.
Clara Mayer kisasszony, a helyi fűszerkereskedő bájos leánya, az idősebb hölgyek önkéntes társalkodónője volt. Szívét és lelkét adta mindenkinek – akkor is, ha csak néhány percre állt meg beszélgetni valakivel, és akkor is, ha felolvasta a napi újságok cikkeit. Mivel a jótékonyság sugárzott egész valójából, a lelkiekben gazdag kisasszony briliáns nyakékét ajánlotta fel.
Édesapja és édesanyja kíséretében jelent meg. A kereskedő családot a városban szinte mindenki ismerte és tisztelte. A szülők egy vastag borítékkal erősítették meg tekintélyüket. Se szeri se száma nem volt az adományoknak, amelyeket a végén Szigfrid és Friedrich egy svájci bank emblémás pénzeszsákjába rakta át.
A fogadás alkalmával mindenki megtalálta magának a megfelelő kapcsolatot és beszélgetőpartnert. Augustát, Szigfridet, Friedichet és engem egymás után szólítottak meg. Alig győztük megköszönni a sok ajándékot.
Másnap Alapítványunk két képviselője velem együtt felkereste irodájában Herr Luzenbachert, és a szanatóriumnak háromezer dollárt adott át. Az igazgató csak az én hosszas rábeszélésemre mondott igent, és írta alá az átvételi elismervényt.

Oldal: Gyűjtés III. rész
Remenynyujtogato.hupont.hu - © 2008 - 2024 - remenygyujtogato.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat